- 1
- Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül!
- 2
- Kelj fel, menj el Paddan-Arámba, Betúélnak, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád bátyjának a leányai közül.
- 3
- A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy.
- 4
- És adja neked az Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet Isten adott Ábrahámnak.
- 5
- Elbocsátotta azért Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának bátyjához.
- 6
- És látta Ézsau, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és amikor áldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül.
- 7
- Jákób hallgatott atyja és anyja szavára, és el is ment Paddan-Arámba.
- 8
- Amikor Ézsau látta, hogy a kánaáni leányok nem tetszenek atyjának, Izsáknak,
- 9
- elment Izmaelhez, és a feleségei mellé még Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Mahalatot, Nebájót húgát is elvette.
- 10
- Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott.
- 11
- Egy olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.
- 12
- És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon.
- 13
- És íme, az ÚR állt rajta, és szólt: Én vagyok az ÚR, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak.
- 14
- És annyi utódod lesz, mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.
- 15
- Íme, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, akárhova mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked.
- 16
- Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az ÚR van e helyen, és én nem tudtam.
- 17
- Megrémült azért, és így szólt: Mily félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.
- 18
- És fölkelt Jákób reggel, vette azt a követ, melyet a feje alá tett, oszlopul állította, olajat öntött a tetejére,
- 19
- és Bételnek nevezte azt a helyet. Azelőtt pedig Lúz volt annak a városnak a neve.
- 20
- Ekkor fogadást tett Jákób, és ezt mondta: Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm,
- 21
- és ha békességgel térek vissza atyám házához: akkor az ÚR lesz az én Istenem.
- 22
- És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 15
Kétéves:
- I. év: 5Móz 1
- II. év: Ézs 29
- ApCsel 10:1-23a
- Zsolt 133:1-3
- Péld 17:7-8
Példabeszéd
Távol van az ÚR az istentelenektől, de az igazak könyörgését meghallgatja.